| KEZDŐLAP | MAGAMRÓL | FESTMÉNYEK | GRAFIKÁK | FOTÓK | EGYÉB | VERSEK | KAPCSOLAT |
|
PÁLYAUDVAR Szavak röpködnek a cigarettafüstben - utánuk kapok, most nem tudom mit keresek, és hogy mit akarok. Üres tekintetemben sörhab tükröződik, szívemet préselik súlyos csomagok, csibészek vagy balfaszok vagyunk, mind - csak a filmekben léteznek igazi lovagok. Eddig retúrjegyet vettem minden szerelemre, de most nagyon nehéz a visszaút - amit adtál több volt mint néhány menet, mégis vége van, újra az állomáson állok majd egy másik vonattal utazom tovább - és csak gyűlnek zsebemben az összegyűrt jegyek.. A SZERELEM FÜTYÜL AZ OBJEKTÍV IGAZSÁGOKRA
Nem lesz atomháború! Nem kínoz halálfélelem! Nem fáj úgy a testem, és Nem gyötörnek víziók. A bajok majd elmúlnak, És holnap vidáman ébredek..... Vajon meddig tart ez a szerelem? CSÖKKENŐ IGÉNYEIM Sokáig vártam egy ideálra. Aztán már csak egy egyszerű lányra. Később pedig már az is jó lett volna, Ha bármilyen is - csak hozzám szólna. SZERETNÉK HINNI ” Magamban bíztam eleitől fogva..” Mondta ki merészen József Attila, És mondanám én is, ha merném ,- de félek, Mert számomra talány ez a földi élet. Szeretnék hinni én is önmagamban, Bírni ésszel és erővel a karban, Javítani ezen a rozoga világon. De bármit is teszek, mint bábú a dróton, Magamban Isten akaratát hordom. Ha magamban bízok - akkor benne hiszek, És tudom, hogy egyedül tőle függ a sorsom. EMLÉK Szél fújta hozzád, Letörted, s hitted: tiéd. A szirmok lehulltak, De vége lett, Kérded: miért? Hiába sírsz, Ő Krakkótól Nem messze él. Kaland vagy szerelem? A válasz már semmit sem ér. HAZAJÖTTEM Lám itt vagyok összetörten, fáradtan, egy árva könnyel szemem sarkán. Késő van, és sötét utcák zeg-zugában jövök hozzád, drága anyám és jó apám-bár nem vártok. Kicsi falum, ütött-kopott házaid közt - mint ki lopott - surranok, arcomat a szél pirítja, s gesztenyefák csupasz ágát köszöntésre meghajlítja. Sáros az út: gidres-gödrös gyerekfejjel erre pöttyös labdát gurítottunk, s ha elestünk néha sírtunk. Mégis kedves minden kátyú minden kő, és aranyszálú szép fonalból lesz szőve az új ruhája majd tavasszal - együtt szikrázik a Nappal. ANYAGI LÉTÜNK KORLÁTAI Szárnyal a lélek és a gondolat, megalkotsz csodálatos dolgokat, és álmaidban átlépsz egy szebb világba..., de kór emészt..., és minden hiába, mert anyagból vagy,- és itt fáj meg ott, végül is egy lehulló levél vagyok. TESTAMENTUM Ha meghalok, égessétek el a testemet, És hamvaimat szórjátok szét egy réten. Szelek szárnyán szabadon szálljak, Legyek barátja minden virágnak, És éjjel a csillagokat nézzem. |